A koi pontyok Kelet-Ázsiából származó díszponty-változatok, melyeket látványos színeikért és mintázatukért tenyésztenek. Testük robusztus, ovális alakú, két érzékeny bajusszal a felső állkapocs közelében, és a hátúszójuk gyakran fűrészes élű. Az első színszelekciók a 19. század körül történtek Japán Niigata régiójában, és azóta több mint száz elismert változatot fejlesztettek ki, a Kohakutól (fehér-piros) az Ogonig (fémes) és a Butterflyig (hosszú úszójú).
Szokások
A folyóvízzel táplált tavakban tartott koi pontyok nappali és társas lények, csoportokban úsznak; táplálkoznak mind a felszínen (speciálisan formulált lebegő táplálékkal), mind az aljzaton, ahol bajszaikat használják gerinctelenek és szerves maradványok keresésére.
Szaporodás
A koi pontyok szaporodása tavasszal és nyáron történik, amikor a víz hőmérséklete 18–24 °C-ra emelkedik: a hímek üldözik és lökdösik a nőstényeket, mielőtt ezrek ragadós ikrát raknának le a növényzetre vagy az aljzatra. A megtermékenyítés külső, és a kikelés után az ivadékok („fry”) 3–5 nap múlva szabadon úsznak, bár a halálozási arány magas szakszerű gondozás nélkül.
Elterjedés
Bár eredetileg az Amur folyó medencéjéből és Kelet-Ázsia környező régióiból származnak, a háziasított koi pontyok ma már világszerte elterjedtek Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és más mérsékelt éghajlatú régiók tavaiban és vízi kertjeiben, ahol alkalmazkodnak a változatos éghajlati és vízminőségi körülményekhez.
