A jakok nagy termetű, robusztus felépítésű szarvasmarhák, hosszú, sűrű szőrzettel a nyakukon, amely a hasuk alá lóg. Külső szőrzetük hosszú és durva, amely egy sűrű, gyapjas réteget takar, kiváló hőszigetelést biztosítva extrém hideg körülmények között. Testméretük változó: a vadon élő példányok akár 3,25 m hosszúak és 2 m-nél magasabbak is lehetnek a vállnál, míg a háziasított egyedek valamivel kisebbek. A magaslati élethez alkalmazkodva a jakoknak nagy tüdejük, megnövekedett vörösvérsejtszámuk és magas hemoglobinszintjük van, lehetővé téve számukra, hogy 3 200 és 5 500 m közötti magasságban virágozzanak a tibeti fennsíkon és a környező hegyvidéki régiókban.
Szokások
Nőstényekből és borjakból álló társas csordákban élnek, míg a hímek agglegénycsoportokat alkotnak; főként fűvel és cserjékkel táplálkoznak, a nyarat nagy magasságokban legelészve töltik, télen pedig alacsonyabban fekvő területekre vándorolnak táplálékért.
Szaporodás
Nyáron, július és szeptember között párzanak; a vemhesség 257–270 napig tart, egy borjú születésével végződik, amely születése után néhány perccel már képes járni. A nőstények 3-4 éves korukra érik el az ivarérettséget, és általában kétévente ellenek, bár optimális körülmények között évente is szülhetnek.
Elterjedés
A tibeti fennsík és a Himalája hegységeinek őshonos állata (Kína, Nepál, Bhután), a vadon élő jakok ma már csak Észak-Tibet és Qinghai korlátozott területein találhatók meg, míg a háziasított példányok széles körben elterjedtek Közép-Ázsiában, Mongóliában és Dél-Oroszország egyes részein.
